Vajon miért változnak meg a nők 40 felett? Egyáltalán érdemes e általánosítani? Tényleg minden Nő megváltozik 40 felett? És ha igen, akkor vajon mi az oka? És vajon miért érzem magam furán a bennem zajló változások végett?

 Megosztom azokat a változásokat, amit magamon tapasztalok. Azokat, melyek néha megrémisztenek, néha előrébb visznek az életben és azokat is, amelyeket magam sem értek és azt sem tudom eldönteni, milyen érzést váltanak ki igazán belőlem.

 Ami a legszembetűnőbb számomra, hogy már nem vágyom a hangos külvilágra. Régen nagyon pörögtem. Szerettem a zsongást, a tömeget, a bulikat, a sok ingert, ami körülvett. Mára már sokkal inkább keresem a csendet, a belső békét, a megnyugvást minden körülményben. Jelen esetben épp fejhallgatóval, lágy zenét hallgatva írom ezt a bejegyzést, miközben a tini lányom a másik szobában hallgatja full hangerővel a kedvenc zenéjét takarítás közben. Nem szólok neki, hisz hétvége van, neki is szüksége van kikapcsolódásra és legalább takarít.

 Ez is egy érdekes változás. Sokkal nyitottabb a szemem, a fülem és minden más érzékszervem is az apró, értékelendő mindennapi kis „csodákra”. Sokkal hamarabb észreveszem a jó dolgokat, sokkal hamarabb adok hálát azokért a dolgokért, történésekért, amiket régen természetesnek vettem a mindennapokban. Ennek lehet köze ahhoz, hogy megtanultam meditálni. Úgy éreztem, szükségem van rá és be kell vallanom, ha bármilyen nehéz helyzet áll elő az életemben, előbb „nyúlok” a csendes meditációhoz, mint bármi más eszközhöz.

 Nem ragaszkodom görcsösen tárgyakhoz, dolgokhoz, emberekhez. Megengedek. Megengedem, hogy minden úgy történjen, ahogyan történnie kell. Elkezdtem hinni abban, hogy nem feltétlenül kell mindent nekem irányítanom. Itt volt például a lánykám továbbtanulása. Sok szülő konkrét beleőrült a sok teendőbe, az iskolaválasztásba, a stresszbe, amit a felvételik okoztak. Én nem engedtem, hogy mindez beszippantson és könnyedén, lazán vettem az akadályokat. Ezáltal a gyerekem sem stresszelt rá, könnyedén vette a sorra elénk gördülő nehézségeket. Aztán minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Én pedig nyugtáztam, hogy stressz és irányításmánia nélkül is megtörténnek bizonyos dolgok.

 Azt is észrevettem, hogy sokkal több időm van magamra. Valószínűleg ez rémíti meg a nők, édesanyák legtöbbjét, hogy 40 tájékán kamaszodnak a gyermekeik. Próbálgatják a szárnyaikat, feszegetik a saját és mások határait és elkezdenek önállóbbak lenni. Mi pedig a gondoskodó énünkkel elkezdünk beparázni, hogy már nincs ránk szükség és hirtelen nem is tudjuk, mit kezdjünk magunkkal. Pedig szerintem nem így van. Egyszerűen más minőségben van ránk szükség, mint édesanya. Egy támogató, elfogadó, megértő személy kell ilyenkor a gyermekeinknek akkor is, ha úgy érezzük, mindent elrontottunk, mert semmit sem csinál úgy az a „büdös kölök”, ahogy anno tanítottuk neki. És igen, engem is megrémít sokszor, hogy van önálló véleménye, gondolata és már nem hozzám fordul minden kihívásával. És csak ülök a szobában és hirtelen rámszakad az a rengeteg szabadidő és nem igazán tudom, mit is kezdjek vele.

 Aztán jönnek a társadalmi elvárások. Legyek egy szemrevaló, „korához képest jól kinéző, energikus, nagybetűs Nő, odaadó Feleség és gondoskodó, szeretetreméltó Édesanya. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy ebben a korban már „illik” legalább egy jól befutott, karrierje csúcspontján lévő Dolgozó Nőnek is lenni az „ember lányának”.

 Mindezek hallatán, így visszaolvasva a saját soraimat, hát nem csodálom, hogy képesek vagyunk 40 tájékán megzakkanni. Nincs az a Nő, aki képes lenne ennyi elvárásnak megfelelni.

 Viszont van egy jó hírem. Nem is kell! Sokáig próbáltam tartani a lépést, de igazából rájöttem, hogy ezt kizárólag én magam várom el saját magamtól. Sem a férjem, sem a családom, sem a gyermekem nem akarja, hogy egy folyamat stresszes, zavarodott Nő legyek a mindennapokban.

 Csak azt akarják, hogy BOLDOG ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT LEGYEK!

És itt jön be a következő kérdés: Vajon mi tesz egy Nőt boldoggá, kiegyensúlyozottá 40 tájékán? Vajon ismerjük magunkat annyira, hogy egyértelműen meg tudjuk fogalmazni, mi tesz minket valóban boldoggá?

Érkezem ebben a támában gondolatokkal egy következő bejegyzésben, mert szerintem ez is „megér egy misét” �

 Ha csak egy gondolatot adhatok Magamnak vagy akár Neked a mai napra, akkor legyen ez:

 Ölellek, Orsoly

#a40ésén