A legelső tapasztalás, amire az új munkám 3 évvel ezelőtt rádöbbentett az a gondolat volt, hogy változtatnom kell az életemen, ha ezt a munkát szeretném végezni. Szemléletmód-váltásra és más típusú gondolkodásmódra lesz szükségem. Hogy miért is? Talán most ez a kérdés jutott eszedbe.
A hálózatépítés egyik alapfeltétele a NYITOTTSÁG.
Nyitni az újdonságokra, nyitottnak lenni az emberekre, nyitott szívvel fogadni a mindennapi ingereket és kissé tudatosabbá válni a befogadásukra. De mivel 20 évesen ért egy nagy szerelmi csalódás, eléggé bezárkóztam a magam által kreált kis világba, ahol biztonságban érezhettem magam. Lehet, hogy ez külső szemlélőként fel sem tűnt neked a posztjaimból, megosztásaimból, de hidd el, ha azelőtt ismertél volna, mindent értenél.
Aztán megérkezett az életembe az online hálózatépítés, ami elég sok változást hozott ill. igényelt. Én pedig hoztam egy döntést, hogy képes vagyok KÉPES VAGYOK VÁLTOZNI, VÁLTOZTATNI!
Ha jól belegondolok, az elmúlt időszakban mást sem hallunk, mint hogy változtass, és ehhez nem feltétlenül kell elkezdeni online networker-ként dolgozni.
„Élj egészségesebben! Mozogj minden nap! Ne dohányozz! Fogyjál le! Legyél már kicsit szálkásabb! Tarts minden nap énidőt! Foglalkozz magaddal!” És még sorolhatnám...
Személy szerint szinte mindegyikkel tudok azonosulni. És minden egyes nap, mikor valamelyik szembejött velem, el tudtam volna bujdosni bánatomban! Isten lássa lelkem, megpróbáltam. Többször is! Szinte mindet!
„NEKEM EZ NEM MEGY...”
Hangzott el minden egyes csalódás után a számból. Mert bizony sokszor csalódtam. Nem a világban, nem a rendszerben, nem egy másik emberben. Magamban csalódtam...
És ez rosszabb érzés volt minden másnál! Sok időnek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy valamit másképp kell csinálnom.
Általában hirtelen felindulásból szoktam meghozni a döntést.
Holnaptól! Holnaptól minden más lesz! Valahogy ez a „felindulás“ mindig vasárnapra esik. Hiszen hétfő egy új nap, új hét és a motivációm az egekben!
Így történt legutóbb is. Elterveztem mindent! Egészséges reggeli, meditáció, még egészségesebb ebéd, mozgás, meditáció, olvasás, hanganyag hallgatása és persze egész nap buddha-póz. Ezt úgy hétfőn sikerült is tartanom. A reggelim brutál finom növényi fehérje shake, csendes, lelki békét megteremtő TM meditáció, egy kis reggeli átmozgató torna, ebédre csirkemell és izgi, színes saláta, 5-6 oldal olvasás a mentorom által ajánlott könyvből, délután munkablokk az irodámban, este kutyasétáltatás a gyerekkel közösen, majd napot levezető újabb meditáció 20 percben.
BÜSZKE VOLTAM ÉS BAROMIRA ELÉGEDETT! MEGCSINÁLTAM!
Aztán kedden felkiabált édesanyám a tetőtérbe reggel meditáció közben. Semmi extra, csak jó reggelt kívánt. Na ott már borult a tervem és az addig tökéletes légzésem kissé megváltozott. Ziháltam és próbáltam magam visszarángatni a lelki nyugalmamba. Pár perc alatt viszonylag sikerült is és jöhetett a következő lépés.
Reggeli jóga Renivel online. Elő is kaptam a matracomat, és nyugtáztam, hogy éjjel lepisilte a macskám, mivel lent hagytam a padlón, így Csini cicának evidens volt, hogy meg kell jelölnie. Úgyhogy másodjára is lőttek a „zen“-nek.
Gondoltam, megfőzöm a brutálisan egészséges, kalóriamentes és vitamindús ebédünket. Illetve ebédemet, mert persze, ami egészséges, azt Alinka lánykám nem eszi meg. Neki a mama főzött, mivel képtelen vagyok megállni, hogy beleegyek abba, ami finom, de nem nekem készül. ( Erről majd egy külön sztorit írok) Itt majdnem minden klappolt. Fakanál mellé nálam mindig valami motivációs, pozitivuzmassal teli hanganyag társul. Ezen a napon épp Brian Tracy gondolatai. Újfent rájöttem, hogy igencsak van még min változtatnom. És még csak délelőtt 11 óra volt…….
Sajnos ismét nem azt láttam meg, hogy éppen változásban, változtatásban vagyok, hanem azt, hogy mekkora lúzer vagyok, mert még nem tartok ott, ahol ő. Sem agyban, sem képességekben, sem tudatosságben, sem anyagilag. Pedig szegény Brian igazából csak tanítani és inspirálni akart engem.
Szóval főzés ide vagy oda, kedden már meg is bántam hogy belevágtam ebbe a LEHETETLEN KÜLDETÉSBE.
És jöttek a szokásos gondolatok:
„Nekem ez nem fog menni! Legyek tökéletes, nagybetűs Anya és Feleség, tartsam karban testem-lelkem, hogy az emberem ne cseréljen le valami fiatalabb kiadásra, legyek tele energiával és legyek a világ legeslegjobb anyukája, de keljek reggel 5-kor, mert az „okosak“ úgy szokták, tornázzak, meditáljak, étkezzek egészségesen,és persze mellette dolgozzak is napi minimum 8 órában, mert hát emancipáció és társai.“
Szerinted feladtam? Persze, hogy feladtam…
De csak egy időre. Azon kezdtem el gondolkodni, vajon hogyan érjek el pozitív változást az életemben anélkül, hogy konkrétan belepusztulnék a folyamatos kudarcokba? Itt jött képbe az a mentorálási folyamat, amire a munkám által tettem szert és akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi mindent fogok kapni általa.
Folyt. köv.
