A változtatás első lépéseként - a mentorom tanácsára- beszereztem a Szokásaink fogságában című könyvet (Farkas János-Muhoray Róbert -Szabó Péter szerzeményét), hogy elkezdhessem tudatosan megismerni ,felismerni a napi szokásaimat. Egy hétfő reggelen úgy döntöttem, itt az idő! Lejegyzeteltem szinte mindent, amit csináltam reggeltől estig és ezt megtettem 3 napon keresztül. Érdekes felismeréseket adott számomra ez a néhány nap.

 Mindeközben "faltam" a könyvet, amiben arról olvastam, hogyan alakulnak ki egyáltalán a szokásaink, hogyan létezünk napi szinten „robot-üzemmódban“, hogyan válnak a tevékenységeink automatizált programokká és kaptam „némi“ útmutatót arra, hogyan tegyem meg a kezdeti lépéseket a változás útján.

Az első lépés a FELISMERÉS volt. Megfigyeltem magamat és a mindennapjaimat „kívülről“. Legalábbis megpróbáltam. Valljuk be, kívülről tekinteni a saját életünket nem mindig egyszerű, sőt, mondhatni brutálisan nehéz. Mégis megnéztem, mi az, amin változtatnom érdemes, amennyiben változást szeretnék elérni. Nem is értem, hogy gondolhattam korábban, hogy változtatás nélkül bármi változás is létrejöhet az életemben?!

 Felismerés volt például a telefonhoz nyúlás ébredés után. Csupán azért, hogy le ne maradjak valami irdatlan fontos eseményről, ami éjszaka történt. Vagy a kávé elkészítése, mielőtt kinyílt volna a szemem ahelyett, hogy előtte megajándékoztam volna testem-lelkem az éltető víz és aloe vera keverékével. De megemlíthetem a pizsiben dolgozós homeoffice-os délelőttöket is, amikor igazán nem is értettem, miért nem vagyok elég hatékony a munkában. 

 Megvizsgáltam, melyek azok a tevékenységek, amelyek NEM VISZNEK KÖZELEBB a kitűzött céljaimhoz. Le is írtam ezeket, hiszen papírra vetve már nem tudtam becsapni magamat. Mindegyiknél elidőztem "kicsit" és jól átgondoltam, vajon előrébb visz, vagy sem. Persze az ego-nak nevezett "kis barátom"  minden pillanatban próbált meggyőzni arról, hogy orbitális baromság az, amit éppen csinálok. Jól van az úgy és különben is, nincs is szükségem semmilyen jellegű változásra. De túljártam a kis huncut eszén és nem hagytam magam.

 Be kell vallanom, amikor a pizsiben melós részhez érkeztem, hangosan felröhögtem. „Micsoda egy céltudatos, hiteles vállalkozó vagy Te Orsoly! Pizsiben „beszélsz“ az emberekhez, és elvárod, hogy komoly vállalkozónak nézzenek?!“ Ne érts félre!  Nem azzal volt a baj, hogy leültem homeoffice-ban és kényelmesben elolvastam a bejövő e-maileket. Arra gondolok, amikor eszembe jut, hogy profizmust, minőséget és innovációt képviselek. Na ehhez valahogy nem passzol nekem a Mickey egeres pizsi-szettben alkotás.

 Következő lépésként megvizsgáltam, mi az amit csinálok, de NEM TETSZIK magamban. Érdekes felismeréseket kaptam.  Nem tetszett, hogy tisztában voltam vele, mennyire ártalmas az egész napomra nézve a halogatás, mégis sokmindent halogattam. Nem tetszett, hogy sok esetben nem tudtam Nem-et mondani és háttérbe szorítottam a saját dolgaimat mások megoldandó problémáiért. Nem tetszett, hogy kispóroltam a napomból a számomra fontos mozgást vagy épp meditációt egyszerű lustaságból és később mindenki más hibás volt, csak én nem.

 Így a felismerés, elemzés és vizsgálódás eredményeként jött a következő javasolt lépés: Melyek azok a szokások, amelyek GÁTOLJÁK A SIKEREIMET?

 Regényt írhatnék ezekből. Nem viccelek…dohányzás, amit az agyam kikapcsolódásnak fogott fel. Gyorskaja, amit időmegtakarítás néven futtattam a fejemben. Napi minimum fél óra ücsörgés abban a tudatban, hogy pihenek és legalább addig sem pörgök, szóval konkrét én-időt töltök az ego-m szerint. 

Aztán feltettem a kérdést:

 Mégis hogy a fenébe változtassak ennyi mindenen egyszerre?

Erre a kérdésre sokáig kerestem a választ, aztán szintén egy könyvben leltem rá a megoldásra, amit a csapattal együtt haladva dolgoztunk fel:

 Felmerülhet Benned a kérdés:

"Rendben, mindent értek, de Én mivel kezdhetném a változást, változtatást az életemben?!

Van egy javaslatom Számodra :)

Tedd fel a kérdést magadnak:

Ölellek, Orsoly