(M)ilyen valójában az élet ONLINE NETWORKER-ként?

(M)ilyen valójában az élet ONLINE NETWORKER-ként?

Soha többet MLM!

2022. szeptember 22. - kmorsoly

  Az előző írásomban azt ígértem, megmutatom egy napomat online networkerként, de úgy éreztem, erre az infóra most sokkal nagyobb szükségetek van.

 Sok édesanyát látok és ismerek, aki olyan munkát keres, amit napi néhány órában, otthonról  a gyerkőc mellől lehet végezni. Hatalmas előny lehet számukra, hogy ma már sokkal több ajánlat közül válogathatnak, mint mondjuk anno én 11-12 évvel ezelőtt.  De tény és való, azt is látom, hogy ennek nemcsak előnye van.

 Az „online-anyuk“ tökéletesnek tűnő élete sokaknak lehet frusztráló és idegesítő. Olyan igazi „kinyílik a bicska a zsebemben” érzés. Amikor a teli szájjal vigyorgó, kis estélyibe öltözött édesanya meséli a tökéletesen rendezett szobából a kamera mögül, hogy mennyire brutál jó otthonról, gyerek mellől dolgozni szabad időbeosztásban. Te pedig épp most estél át a nappali közepén a legó-hadseregen az egész nap „anyamatricaként” sírdogáló gyermekeddel, akinek épp bújik a legújabb fogacskája és telis tele vagy amúgy is kihívásokkal. Azon tűnődsz, vajon melyik szörnyűbb. Az, hogy délután öt óra van és még pizsamában vagy, vagy az, hogy még rohadtul nem főztél semmit, pedig mindjárt itthon a „ház ura” éhesen, vagy az, hogy már most tudod, hogy ma éjjel sem fogtok egy percet sem aludni.

 Eközben pedig még mindig vigyorog rád a képernyőről „online-anyu”, aki boldog és elégedett és majd jól megmondja, hogyan lesz a te életed is jobb, ha csatlakozol hozzá. Te pedig ettől a lehetőségtől nemhogy jobban éreznéd magad, vagy az a felemelő érzés járna át, hogy mentőövet dobnak neked, hanem még inkább elszomorodsz és még kevésbé értékeled magad.

 A csavar ebben a sztoriban, hogy „anyu a képernyőről” valószínűleg tényleg boldog és elégedett, és valószínűleg tényleg van egy ajánlata számodra, ami megváltoztathatja az életedet. A probléma mindösszesen ott van, hogy túl távolinak és elképzelhetetlennek tűnhet számodra az ő „tökéletesnek tűnő”  élete és a te jelenlegi helyzeted. Ha pedig mégis úgy döntesz, informálódsz és belenézel kicsit közelebbről az „életmegváltoztatós” ajánlatba, hamar kiderülhet számodra, hogy itt bizony termékeket kell tukmálni emberekre, hívogatni kell ismerősöket és üzeneteket kell irogatni ismeretleneknek. Szóval általában jön a csalódás, a rossz tapasztalat és a döntés, hogy:

SOHA TÖBBET MLM!

  A jó hírem az, hogy vannak más típusú online végezhető munkák is és te döntöd el, mi a számodra megfelelő. De ha mégis marad benned némi érdeklődés a network marketing irányában, akkor javaslom, ne kövesd el azt a hibát, hogy általánosítasz. Bizton állíthatom, hogy mindegyik cég, mindegyik termék, mindegyik marketingterv más és más. A többi szakmában sem általánosítunk (legalábbis nem szerencsés szerintem). Ha elégedetlenek vagyunk egy fodrász vagy egy autószerelő munkájával, nem mondjuk ki egyértelműen, hogy: „Minden fodrász pancser!”, vagy „Minden autószerelő kókler!” Egyszerűen továbbmegyünk és megkeressük azt a szakembert, aki a megfelelő szolgáltatást nyújtja számunkra. Hiszünk benne, hogy van legalább egy olyan fodrász vagy autószerelő, aki képes egyenesre levágni a hajunk végét vagy kicserélni a hibás alkatrészt az autónkban. Informálódunk!

 Nekem „szerencsém volt”. Nem volt rossz tapasztalatom MLM cégekkel, csapatokkal, termékekkel. Én csak hittem benne, hogy nem véletlenül talált rám 3 és fél évvel ezelőtt a network marketing lehetősége és adtam egy esélyt neki. Nem láttam „tökéletesnek tűnő” online dolgozó édesanyákat a képernyő másik felén. Céljaikért, álmaikért küzdő édesanyákat láttam, akiknek a gyermekük a miért-jük volt, nem a kifogásuk. Fáradt, de csillogó szemű édesanyákat, nőket láttam, akik példát mutatva velem is elhitették, hogy képes vagyok elérni a kitűzött céljaimat kitartó,alázatos, mindennapos munkával. Egyéniségeket láttam, akik talán még nem tudták pontosan, kik is ők valójában, de meg akarták tudni és ehhez rengeteget tanultak, olvastak, informálódtak. 

csajok.jpg

 Most mondhatnád, hogy „Orsoly, neked tényleg szerencséd volt!”, de azért ez nem teljesen így van. Ismertem a leendő mentoromat és teljes bizalmat szavaztam neki. Szerintem ez a legfontosabb alappillére ennek a munkának. Ettől függetlenül utánanéztem a cégnek, akit képviselni fogok. Kíváncsi voltam rá, hiszen a csatlakozásommal vállaltam, hogy a független partnere leszek terveim szerint úgy kb. életem végéig.

 Mivel követed a bejegyzéseimet, valószínűsítem, hogy érdeklődsz a network marketing szakma felől. Így arra gondoltam, adok neked némi támogatást abban, mi az 5 LEGFONTOSABB KÉRDÉS, amit én is körbejártam, mielőtt a csatlakozás mellett döntöttem:

TERMÉK: kiknek ajánlható,van e rá rendszeresen kereslet, ár-érték arányban megfelelő e, milyen a termékpaletta

CÉG: mióta van a piacon, hány országban van jelen, van e hitele, adóssága, jelen van e a tőzsdén, mi a küldetése, hány tulajdonosa van, kik azok

KÉPZÉSI RENDSZER: van e egyáltalán, milyen formában, fizetős vagy ingyenes, online működő vagy sem, saját tempóban feldolgozható tudásanyag vagy előre megszabott időbeosztás kell hozzá

MARKETINGTERV: milyen üzleti szintek vannak, van e kötelező vásárlás havonta, van e a visszaesés az elért üzleti szintekről, milyen típusú a kompenzációs rendszere, milyen extra juttatások vannak, milyen indulási lehetőségek vannak, van e regisztrációs díj a termékvásárláson felül

CSAPAT,MENTORVONAL: mit képvisel, hogyan dolgozik, mi az értékrendje, nyújt e támogatást a mindennapokban

 

Jó döntést kívánok Neked!

 

Ölellek, Orsoly

Sztereotípiák

...avagy mit gondolnak az emberek a hálózatépítésről.

 

 Az a tapasztalatom, hogy az embereknek van egy elképzelése arról, mit is jelent az, hogy online dolgozom, avagy mit takar számukra az online networking fogalma. Az elmúlt évek visszajelzései alapján valami ilyesmit gondolnak róla:

 „Neked könnyű! Egész nap otthon ülsz és nyomkodod a telódat pizsiben. Akkor kelsz, amikor akarsz, van időd magadra és a családodra, nem kell délután munkából rohannod a gyerekért az iskolába, nem kell táppénzre menned, ha épp beteg lesz. Amúgy is, a férjed külföldön dolgozik, küldi haza a sok zsé-t amíg te itt elbohóckodsz a nem létező vállakozásodban!”

 „Túlárazott termékeket akarsz eladni és mindehhez képes vagy a különböző platformokon az egész életedet megmutatni ha akarod, ha nem, hiszen ez az elvárás.”

„ El akarod hitetni, hogy ez az üzlet még mindig működik, pedig pontosan tudjuk, hogy csak annak működik, aki már az elején belevágott!”

„ Te tényleg ezért a munkának nevezett valamiért adtad fel az osztrák pedagógus munkádat? Nem vagy normális!”

  Nem haragszom ezekért a visszajelzésekért. Már nem. Inkább odafigyelek rájuk, hogy pontosan tudjam, milyen sztereotípiákat érdemes eloszlatnom ezzel a szakmával kapcsolatban. Mert ezek bizony SZTEREOTÍPIÁK. Általában azoktól, akik soha életükben nem dolgoztak hálózatépítőként, de határozott elképzelésük és véleményük van, amit „nem rejtenek véka alá.” Persze, azért kaptam pozitív visszajelzéseket is a munkámról, sőt, ma már túlnyomórészt csak azt kapok, de azért elgondolkodtató számomra, vajon miért alakul(t) ki ez a „negatív” kép erről a szakmáról?

Ezek a kérdések merültek fel bennem:

 Talán azért, mert ezt a munkát bárki elkezdheti akármilyen végzettséggel? Vagy azért, mert nem oktatják egyetemeken és így nem tűnik elég hitelesnek, mint szakma? Vagy azért, mert itt is -mint minden szakmában- vannak olyanok, akik baromira nem profin képviselik a szakmát? De az is lehet, hogy azért, mert  a legtöbb networker posztjában és sztorijában azt láthatjuk, hogy kávéval ücsörög és órákig hallgatja a reggel hangjait vagy itt-ott nyaralgat a bónuszából, vagy éppen fantasztikus autókkal rója a város utcáit? Talán azért, mert keveset beszélünk arról, mennyi és milyen alázatos munka áll a háttérben?

 Amióta többet foglalkozom az önfejlesztéssel, azóta már az is megfordult a fejemben, hogy tudat alatt ezek voltakaz én legbelsőbb félelmeim ezzel a munkával kapcsolatban és ezért találtak meg az ilyen típusú visszajelzések.

 Be kell vallanom, sok időt és energiát fektetek abba, hogy fejlődjek. Néha már-már úgy érzem, a tudatosság felemészt és sokkal egyszerűbb lenne úgy élni, mint az üzlet előtt. Csak menni és taposni a „mókuskereket”. Hiszen az sem volt olyan rossz és a sok hátránya mellett voltak előnyei is.

 Aztán „fülön csípem magam”, hiszen pontosan tudom, miért érkezett ez a lehetőség az életembe, az életünkbe. Több oka is van, most egyet emelek ki:

 Az egyik legfőbb feladatom az életben, hogy megmutassam:

LEHET MÁSKÉNT!

LEHET MÁSKÉNT élni és létezni, mint ahogyan elvárják tőlünk!

 Van lehetőségünk választani! Akkor is, amikor azt gondoljuk, hogy nincsen. Lehetőségünk van egy szebb és boldogabb életre! Olyan életre, amiről talán azt gondoljuk most, hogy nekünk sosem adatik meg.  Lehetőségünk van a gyerekeinknek egy másfajta gondolkodásmódot mutatni és elhitetni velük, hogy bármit képesek elérni az életben, csak igazán akarniuk kell és tenni érte minden nap! És arra is van lehetőségünk, hogy néhány éven belül olyan anyagi biztonságra tegyünk szert, amire az alkalmazotti létünk alatt talán sosem lenne lehetőségünk.

  Talán benned is merülnek fel gondolatok, kérdések ezzel a szakmával, ezzel a munkával kapcsolatban. Talán megfordult már a fejedben, hogy belevágj, de egyenlőre erősebbek a félelmeid, mint a benned égő cselekvési vágy. Ez teljesen normális és meg is értem.  

 Van egy tervem.  Azon leszek, hogy minél közelebbről megmutassam ennek a szakmának a szépségeit, nehézségeit, hogy hiteles forrásból kapj választ a benned felmerülő kérdésekre, hogy amikor majd úgy döntesz, csatlakozol egy csapathoz és belevágsz a -régen szőnyeg alá söpört - álmaid megvalósításába, akkor pontosan tudd, mit adhat számodra az online networking világa. 

 Nyomj bátran egy követést, mert a következő írásban megmutatom, hogyan is telik egy  napom online hálózatépítőként.

 

Ölellek, Orsoly

 

Anyukák a network marketing világában

...lehetek vajon nagybetűs Anya, sikeres Nő és odaadó Feleség is egyszerre?

“Fiú lesz! Egy anya ezt érzi!”
Valahogy mindig úgy éreztem, ha lesz gyerekem, kizárólag fiú lehet. Nem voltam az a lányos beállítottságú anyuka. Nem tudtam elképzelni, hogy majd babázunk meg sminkelünk, hajakat fonogatunk meg rózsaszín rucikat vásárolgatunk.
image_7694.jpeg Jelentem, lány lett és a világ legboldogabb Anyukájává tett ezzel anno a születése napján ♡︎
Élelmesebb, talpraesettebb és védelmezőbb, mint némelyik fiú. Nem hisztizik, kimondja, amit gondol, és nem igazán cenzúráz (mondjuk ezt az apjától örökölte)
 Mindig is volt egy elképzelésem arról, milyen lesz. Okos, humoros, megbízható, segítőkész, türelmes, illedelmes és hasznos tagja lesz a társadalomnak. (Mondjuk, nem is értem, miből gondoltam, hogy türelmes lesz. Hiszen ez egy öröklött tulajdonság ugyebár...) Micsoda elvárások! Minden szülő ilyen szigorú a még meg sem született gyermekével?!
 Érdekes megtapasztalni, látni, érezni a gyermekeinken keresztül, hogy mennyi mindent viszünk tovább akarva-akaratlanul a felmenőinktől és azt, hogy generációkon keresztül képesek vagyunk hordozni szokásokat, beidegződéseket. Most talán felmerül a kérdés benned, hogy jön mindez az online networking szakmához?!
 Eleinte én sem értettem, miért is kell foglalkoznom önmagammal, a felmenőimtől kapott "ajándékokkal" és azzal, ki is vagyok én valójában. Nem értettem, hogyan fog ez előrébb vinni a munkámban, az életemben, a mindennapjaimban. Szerencsére azóta már megtanultam, hogy nem kell mindig mindent érteni.
Elég, ha megértjük és elfogadjuk, hogy mindig minden a megfelelő időben érkezik az életünkbe!
 Ma már megtanultam és megtapasztaltam, hogy minden esetben az önismeret az alapja a boldogságnak, a sikernek, a haladásnak, a fejlődésnek és hálás vagyok azért, hogy olyan képzéseken vehetek részt a munkám által (halkan jegyzem meg, ingyenesen), aminek látszólag semmi köze a konkrét munkához, mégis az egész életemet alapjaiban változtatja meg és már tudatosabban figyelhetek általa arra, mit adok tovább a lányomnak "útravaló" gyanánt.
 Tudom, hogy manapság rengeteg ajánlat közül választhat egy édesanya, éppen ezért azt javaslom, ha hasonló típusú munka után érdeklődsz, mindig "légy résen"! A network marketing világa nagyon szerteágazó és egyáltalán nem mindegy, kit választasz mentorodnak, milyen céget, csapatot képviselsz.
 Én nem kerestem anno online végezhető munkát, a munka talált rám. Eleinte  csupán csábító volt számomra a szabad időbeosztás, amit Alinka napirendjéhez tudok igazítani. Vonzott a helytől és időtől független munkavégzés, hiszen akkor még külföldön éltünk és kaptam egy reménysugarat arra, hogy majd valamikor hazahozhatom őt a családjához, akiket úgy hiányol. Tetszett az értékrend, amit képviselhetek és az anyagi biztonság megteremtésének gondolata, amivel stabilan megalapozhatom az ő jelenét és jövőjét.
Kíváncsivá tett, vajon lehetek e én is SIKERES, BOLDOG ÉDESANYA, NŐ ÉS FELESÉG EGYSZERRE.
 De mindezt csak úgy tapasztalhattam meg, hogy nyitott voltam, bátor és a saját belső hangomra hallgattam.
Azt súgta: 
Nincs veszítenivalód! Vágj bele!
Hogy mégis mit adott és a mai napig mit ad számomra édesanyaként ez a lehetőség?
meghallgathatod az egyik élő bejelentkezésemben:
https://www.facebook.com/100000805649222/videos/235770571819207/
Ölellek, Orsoly

Gyermekkor ma és 30 évvel ezelőtt...

 "Bezzeg a mi időnkben!" Hányszor hallottam ezt a szüleimtől, nagyszüleimtől és mennyire utáltam hallani! Erre most itt vagyok 41 évesen és ugyanúgy hangoztatom, mint anno a felmenőim.

 30 évvel ezelőtt még igencsak gyerek voltam. Pedig úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Hatalmas udvar, istálló, fészer, konyhakert, háziállatok és egy kis falusi vályog parasztház. A szobák egymásból nyíltak, a konyhakert -ahol édesanyámmal naponta kapáltunk, dugványoztunk, gazoltunk és locsoltunk- elfoglalta a fél udvart és nyáron mindösszesen egy pléhkád szolgált a napsütéses oldalon medenceként.

 Szeretettel emlékszem rá. Sosem unatkoztunk, pedig nem volt internetünk és nem töltöttük az egész nyarat táborokban. Mégis minden olyan egyszerűnek és sokkal lassabbnak tűnt. 

EGYSZERŰEN BOLDOGOK VOLTUNK :)

 Nem zsongott a fejünk a rengeteg információtól, legfeljebb a szomszéd néni jött át és mesélte el a legújabb pletykát. Nem csörgött vagy pittyegett percenként a telefonunk és nem kellett azt éreznünk, hogy elérhetőnek kell lenni a nap 24 órájában. (Ha telefont akartunk látni, konkrétan fel kellett gyalogolni a dombra az aprópénzzel működő telefonfülkéhez.) Ha a barátainkkal akartunk lenni, a napi teendőink elvégeztével egyszerűen felsétáltunk hozzájuk és megkérdeztük, kijöhetnek e játszani a parkba. Sok teendőnk volt, mégsem könyörgött, kérlelt senki sem azért, hogy elvégezzük. Tudtuk, mi a dolgunk. Állatokat etettünk, sepregettünk, locsoltunk, ebédet főztünk, takarítottunk, amíg a szüleink munkában voltak. Egymásra vigyáztunk és néha még társasjátékoztunk, kártyáztunk is egy leterített pléden az udvaron vagy tollaslabdáztunk a háztetőt tekintve partnernek.

 Csend volt és nyugalom. Biciklivel vagy gyalog közlekedtünk, mégis odaértünk mindenhová. Nem volt okosóránk, sem GPS-ünk, a szüleink mégis mindig tudták, merre járunk és (általában) hazaértünk a megbeszélt időpontra. Ismertük a falu lakóit, a szomszédokat és nem SMS-ben, MSN üziben vagy a Face profilon köszöntöttük fel egymást úgy, hogy másnap köszönés nélkül elmentünk egymás mellett az utcán. Sokat játszottunk a mezőn, a patakparton, a friss levegőn egymással, nem pedig egymás mellett a telefonunkba bújva.

 Egészségesek voltunk, pedig gyakran ettünk mosatlan, nyers gyümölcsöt és ittunk frissen fejt, pasztőrözés nélküli tejet. A tojást sem a boltban vettük számkódokkal, méret alapján, hanem bátran bementünk a tyúkólba és kivettük a fészekből akár a tyúk alól is.  Részt vettünk élőben igazi falusi disznóvágásokon, mostunk belet, töltöttünk kolbászt és egyikünk sem kellett ezmiatt pszichológushoz járjon. Voltak cicáink, kutyáink, akiket szerettünk és dédelgettünk, de sosem voltak fontosabbak számunkra, mint a barátaink.

 

 Más világ volt. Néhanapján, amikor elfáradok a social média világában és ebben az infóáradatban, szívesen visszamennnék kis időre ebbe a valóságos gyerekkorba. Mert igen, valódi volt! Nem megjátszott, eljátszott, felületes vagy tökéletes látszatot keltő, mint manapság oly sokan az online világban. 

VALÓDI VOLT ÉS ETTŐL VOLT KIVÉTELES!

 

Ölellek, Orsoly

Lehetelen küldetés lenne változni, változtatni?

2. rész

 A változtatás első lépéseként - a mentorom tanácsára- beszereztem a Szokásaink fogságában című könyvet (Farkas János-Muhoray Róbert -Szabó Péter szerzeményét), hogy elkezdhessem tudatosan megismerni ,felismerni a napi szokásaimat. Egy hétfő reggelen úgy döntöttem, itt az idő! Lejegyzeteltem szinte mindent, amit csináltam reggeltől estig és ezt megtettem 3 napon keresztül. Érdekes felismeréseket adott számomra ez a néhány nap.

 Mindeközben "faltam" a könyvet, amiben arról olvastam, hogyan alakulnak ki egyáltalán a szokásaink, hogyan létezünk napi szinten „robot-üzemmódban“, hogyan válnak a tevékenységeink automatizált programokká és kaptam „némi“ útmutatót arra, hogyan tegyem meg a kezdeti lépéseket a változás útján.

Az első lépés a FELISMERÉS volt. Megfigyeltem magamat és a mindennapjaimat „kívülről“. Legalábbis megpróbáltam. Valljuk be, kívülről tekinteni a saját életünket nem mindig egyszerű, sőt, mondhatni brutálisan nehéz. Mégis megnéztem, mi az, amin változtatnom érdemes, amennyiben változást szeretnék elérni. Nem is értem, hogy gondolhattam korábban, hogy változtatás nélkül bármi változás is létrejöhet az életemben?!

 Felismerés volt például a telefonhoz nyúlás ébredés után. Csupán azért, hogy le ne maradjak valami irdatlan fontos eseményről, ami éjszaka történt. Vagy a kávé elkészítése, mielőtt kinyílt volna a szemem ahelyett, hogy előtte megajándékoztam volna testem-lelkem az éltető víz és aloe vera keverékével. De megemlíthetem a pizsiben dolgozós homeoffice-os délelőttöket is, amikor igazán nem is értettem, miért nem vagyok elég hatékony a munkában. 

 Megvizsgáltam, melyek azok a tevékenységek, amelyek NEM VISZNEK KÖZELEBB a kitűzött céljaimhoz. Le is írtam ezeket, hiszen papírra vetve már nem tudtam becsapni magamat. Mindegyiknél elidőztem "kicsit" és jól átgondoltam, vajon előrébb visz, vagy sem. Persze az ego-nak nevezett "kis barátom"  minden pillanatban próbált meggyőzni arról, hogy orbitális baromság az, amit éppen csinálok. Jól van az úgy és különben is, nincs is szükségem semmilyen jellegű változásra. De túljártam a kis huncut eszén és nem hagytam magam.

 Be kell vallanom, amikor a pizsiben melós részhez érkeztem, hangosan felröhögtem. „Micsoda egy céltudatos, hiteles vállalkozó vagy Te Orsoly! Pizsiben „beszélsz“ az emberekhez, és elvárod, hogy komoly vállalkozónak nézzenek?!“ Ne érts félre!  Nem azzal volt a baj, hogy leültem homeoffice-ban és kényelmesben elolvastam a bejövő e-maileket. Arra gondolok, amikor eszembe jut, hogy profizmust, minőséget és innovációt képviselek. Na ehhez valahogy nem passzol nekem a Mickey egeres pizsi-szettben alkotás.

 Következő lépésként megvizsgáltam, mi az amit csinálok, de NEM TETSZIK magamban. Érdekes felismeréseket kaptam.  Nem tetszett, hogy tisztában voltam vele, mennyire ártalmas az egész napomra nézve a halogatás, mégis sokmindent halogattam. Nem tetszett, hogy sok esetben nem tudtam Nem-et mondani és háttérbe szorítottam a saját dolgaimat mások megoldandó problémáiért. Nem tetszett, hogy kispóroltam a napomból a számomra fontos mozgást vagy épp meditációt egyszerű lustaságból és később mindenki más hibás volt, csak én nem.

 Így a felismerés, elemzés és vizsgálódás eredményeként jött a következő javasolt lépés: Melyek azok a szokások, amelyek GÁTOLJÁK A SIKEREIMET?

 Regényt írhatnék ezekből. Nem viccelek…dohányzás, amit az agyam kikapcsolódásnak fogott fel. Gyorskaja, amit időmegtakarítás néven futtattam a fejemben. Napi minimum fél óra ücsörgés abban a tudatban, hogy pihenek és legalább addig sem pörgök, szóval konkrét én-időt töltök az ego-m szerint. 

Aztán feltettem a kérdést:

 Mégis hogy a fenébe változtassak ennyi mindenen egyszerre?

Erre a kérdésre sokáig kerestem a választ, aztán szintén egy könyvben leltem rá a megoldásra, amit a csapattal együtt haladva dolgoztunk fel:

 Mindig csak egy dolgon változtatok, és azt tudatosan, legalább 21 napon keresztül építem be a mindennapjaimba. Ha pedig "megbotlok" vagy kiesek a folyamatosságból, akkor újrakezdem a napok számolását és nem bántom magamat azért, mert nem a tervek szerint alakul minden. 21 nap folyamatos gyakorlás és tudatos beépítés után pedig bátran kijelenthetem, felvettem egy új szokást, ami előrébb visz az életemben! Jöhet a következő!

 Felmerülhet Benned a kérdés:

"Rendben, mindent értek, de Én mivel kezdhetném a változást, változtatást az életemben?!

Van egy javaslatom Számodra :)

Tedd fel a kérdést magadnak:

HA MOST AZONNAL BÁRMIN VÁLTOZTATHATNÉK AZ ÉLETEMBEN, AKKOR MI LENNE AZ?

 

Ölellek, Orsoly

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása