Anyaként visszatérni a munkaerőpiacra nem mindig egyszerű. Sőt, ki merem jelenteni, hogy rohadt nehéz, pláne, ha több gyereked is van. Mondjuk nekem azzal, hogy visszamenni a régi munkahelyemre 2 év után nem volt semmilyen kihívásom, mert úgy „kirúgtak” 2 hónapos terhesen, mint a sicc. (Jelzem, egy gyermekközpontú intézményből azért, mert gyereket vártam.)
De ettől függetlenül visszaálltam a dolgozó nők „sorába” titkárnőként, félállásban, mikor Alinkám 2 évesen bölcsibe ment.
Szerettem e? Hát, volt már rosszabb munkám is. Megbecsültek e? Amennyire tőlük telt, igen. Ez volt életem munkája? Nem, dehogy. Inkább csak elfogadtam, hogy jelen helyzetben ez az a munka, amit egy 2 éves mellett be tudok vállalni úgy, hogy a férjem nincs itthon a munkája végett.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én pár hónapnál tovább nem igazán tudok végezni egy olyan munkát, amit nem tudok szívvel-lélekkel csinálni és ahol nem tudom a kreativitásomat kifejezni. Szükségem van kihívásokra, innovációra és új ingerekre. Titkárnőként ez annyira nem volt jellemző a munkára, amit végeztem. Viszont annyira belegázoltak a lelkembe az iskolában anno a kirúgással, hogy már csak büszkeségből sem akartam visszamenni tanítani. Így elkezdtem nézelődni és bizony külföldre vettem az irányt.
Miért meséltem ezt a kis sztorit Neked?
Mert szeretném megmutatni, milyen különbség van egy ALKALMAZOTTI VISZONYBAN DOLGOZÓ ÉDESANYA és egy ONLINE NETWORKER-KÉNT DOLGOZÓ ÉDESANYA munkája, hétköznapjai között az én szememmel.
Pár napja a lánykám, Alinka köhög esténként és fáj a füle. Ritkán beteg, mert nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, de azért van néhány nap egy évben, amikor őt is utoléri valami nyavalya.
Mivel eléggé ismerem már, tudom, hogy ha pár napon belül a gondoskodás és törődés ellénére nincs javulás, akkor érdemes megmutatni a kedvenc doktornéninknek. Így tettem tegnap reggel is. Gyors időpont-egyeztetés telefonon és egy még gyorsabb vizsgálat. (Mindig mosolygok, amikor az asszisztens elgondolkodik a telefonban, hogy kik is vagyunk, mert hát tényleg nem látogatjuk a rendelőt sűrűn.)
A diagnózis eredménye egy kis antibiotikum és némi indokolt egész napos „pizsomázás” :)
Miután beadtam neki a gyógyszert, a pocakvédő pre-és probiotikumot, a napi táplálékkiegészítőit, a meleg teát és ágyba dugtam, leültem egy csésze kávéval a kezemben és HÁLÁT ADTAM. Ez most talán furán hangzik. Egy anya, akinek betegen fekszik a gyereke és hálálkodik...
Igen, hálát adtam, mert a napi teendőim kismértékű átvariálásával már indulhattunk is a dokihoz az időpontra. Hálát adtam, mert egy darab főnöktől sem kellett elkéretőznöm. Hálát adtam, mert olyan termékeket fogyaszthatunk a mindennapokban, amivel természetes módon felgyorsíthatom a gyógyulását. Hálát adtam, mert nem kellett táppénzes papírért rohangálnom senkihez. És hálát adtam, mert amíg ő itthon lábadozik, addig én mellőle, akár az ágyból is ugyanúgy végezhetem a munkámat.
Minden nap hálát adok azért, mert bár dolgozó édesanya vagyok, mégsem kell a gyermekemet, a családomat a munkám mögé a második helyre sorolnom.
Nekem sem volt egyszerű megtanulni hálát adni. Sokáig tartott, mire észrevettem – a mindennapokban természetesnek tűnő - apróságokat, amiért minden nap hálás lehetek. De mint minden, ez is csak egy kis tudatos figyelem és gyakorlás kérdése. Én így kezdtem:
Minden reggel 5 percet szenteltem arra, hogy leüljek és körbenézzek a közvetlen környezetemben. Becsuktam a szememet, összetettem a szívem előtt a két tenyeremet és azt mondtam: KÖSZÖNÖM! Majd kinyitottam a szemem, körbenéztem és elkezdtem felsorolni mindazt, amit láttam, éreztem, hallottam.
KÖSZÖNÖM ezt a csendet, ami korán reggel körbevesz. KÖSZÖNÖM a kanapét, aminek nyitható a lábtartója a kényelmünk érdekében. Eszembe jutott, hogy ez az első olyan bútordarab, amit önerőnkből, céltudatosan vásároltunk magunknak úgy, hogy bementünk a boltba és azt vettük meg, ami megtetszett. KÖSZÖNÖM, hogy lehetőségünk van a mellettem épp dörgölőző perzsánknak prémium cicakaját vásárolni, aki nem eszik ám meg akármit, mert finnyás, mint a „sváb tehén”. És így tovább. 5 percig csak figyeltem és soroltam mindazt, amiért hálás lehetek. Aztán ahogy teltek a napok, egyre könnyedebben ment ez a „feladat”. KÖSZÖNÖM!
Most jó eséllyel körbenéztél magad körül és találtál legalább egy dolgot, amiért hálás lehetsz.
Ennyi! Csak folytasd minden nap és figyeld magadban a változást!
Hálás vagyok, hogy elolvastad a bejegyzésemet!
Ölellek, Orsoly
